Pedagógiai célú a Web 2.0-ás eszközök

A kiválasztott két web 2.0-ás eszköz a wikipédia, és az iWiW.

Wikipédia

A Wikipédia egy többnyelvű, nyílt tartalmú, a nyílt közösség által fejlesztett webes enciklopédia. A Wikipédiát a Wikimedia Alapítvány üzemelteti – egy floridai központú nonprofit alapítvány –, szerkesztését pedig önkéntes közösség végzi.

A Wikipédia magában foglalja a különböző nyelvi változatait is, köztük a magyar Wikipédiát. Az angol változat 2007. szeptember 9-én elérte a 2 milliós szócikkszámot; ez a világ legnagyobb enciklopédikus műve. A 265 különböző nyelvű változatban összesen (az angollal együtt) több mint 12 millió szócikk olvasható és szerkeszthető, és több mint 15 millió felhasználó szerkeszti őket világszerte.

A Wikipédia név a wiki és az enciklopédia szavakból ered.

Jellemzők

1. A Wikipédia elsődlegesen enciklopédia, vagy célja azzá válni (kalendárium és napi hírek adatokkal bővítve);

2. a Wikipédia egy wiki, és így (néhány kivételtől eltekintve) bárki által szerkeszthető;

3. a Wikipédia nyílt tartalmú, és a GNU Szabad Dokumentáció Licenc copyleft szerzői jogi szabályai vonatkoznak rá.

A Wikipédia tágra nyitottságának van néhány hátránya. Például azon cikkek esetén, melyek a legtöbb résztvevő számára ismeretlenek, a pontosság és a pártatlanság sokszor megkérdőjelezhető. A résztvevők egy része ezzel vitába szállva úgy gondolja, hogy idővel ezek a hibák csökkennek, és az egyes cikkek minősége javulni fog.

Egy másik hátrány az, hogy sok szerkesztést olyan emberek végeznek, akiknek nem céljuk az, hogy hasznosan vegyenek részt a munkában, hanem mindenféle értelmetlenséget („fghfhgf”) vagy elfogadhatatlan tartalmat („hüje aki ólvasa”) adnak a cikkekhez. Ezt a Wikipédia „vandalizmusnak” nevezi. A projekt nyílt természete ezt ugyan lehetővé teszi, de egyben ellene is dolgozik. Minden résztvevőnek megvan a lehetősége az ilyen firkák eltüntetésére, a megelőző állapot visszaállítására. Ha ez egy lapnál túl sokszor fordul elő, akkor ez a lap „lezárható”, és így csak az adminisztrátorok tudják azt módosítani; erre általában azonban nincs szükség.

Szerkesztőség

A Wikipédiát világszerte több ezer önkéntes tudós, érdeklődő, diák és általában értelmes ember írja, akik rábukkantak a hálón, és látván, mi folyik itt, s milyen könnyű cikket készíteni, úgy döntöttek, tudásuk egy részét közkinccsé teszik. E résztvevők a wikipédisták. A kezdetek óta jelentősen megnőtt a résztvevők száma, köztük a jól képzett közreműködőké is.

A szó igazi értelmében vett főszerkesztő nincs. A Wikipédia két alapítója, Jimmy Wales (egy kis internetes cég, a Bomis Inc. vezetője) és Larry Sanger azonban előszeretettel tartották magukat olyan közreműködőknek, akik felügyelnek rá, hogy a vállalkozás ne térjen le az eredeti útról.

A Wikipédia létének első tizenhárom hónapjában Sanger fizetett alkalmazottként dolgozott. Feladata a Wikipédia (és a Nupedia) felügyelete volt; ő döntött azokban a kérdésekben, amelyekben a közösség nem tudott megegyezni. Később nem jutott pénz a fizetésére, emiatt 2002 februárjában távozott.

Larry korábbi feladatainak egy részét Jimmy és a wikipédisták egész közössége vette át. Más korábbi és jelenlegi Bomis-alkalmazottak is dolgoztak az enciklopédián, köztük Tim Shell, a Bomis egyik társalapítója, valamint Jason Richey és Toan Vo programozók.

iWiW

Az iWiW magyar ismeretségi hálózat, mely 2002. április 14-én kezdte meg működését WiW néven, 2006 óta a leglátogatottabb magyar weboldal. A rendszerbe csak meghívással lehet bekerülni, üzemeltetője az [origo] Média és Kommunikációs Szolgáltató Zrt, amely a T-Online Magyarország Zrt. tulajdona. Ügyvezető igazgatója Szabó Márton. A iWiW név az angol „international who is who” („nemzetközi ki kicsoda”) rövidítése.

Működés

A közösségbe új tag akkor léphet be, ha a korábban belépettek közül valaki az iWiW rendszeréből meghívólevelet küld neki, és ő regisztrálja magát. Regisztrációkor a nevét és e-mail címét tárolja el a rendszer, de további adatokat is meg lehet adni, mint például születési dátum, foglalkozás vagy az általános-, közép-, főiskola, egyetem, ahova járt. A rendszer rugalmasságát jelzi az, hogy a regisztrációkor megadott (meghívott) e-mail cím később akár módosítható is.

Az új tag listázhatja a többiek nevét és még pár adatot, amelyek alapján megbizonyosodhat, hogy valóban az ismerőse-e az, akinek a nevét látja. Ha az ismeretséget az ismerős visszaigazolja, akkor már látják egymás adataiból az e-mail címet és a születésnapot is, továbbá az ismerős ismerőseinek felsorolását, akik között nagy valószínűséggel újabb ismerősöket – volt osztálytársakat, régi cimborákat – fedez fel. Ismeretlenek adatlapján látható az ún. „legrövidebb út” is, amellyel meg lehet nézni, hány emberen keresztül kapcsolható össze a két ember.

A megváltozott iWiW rendszerben már visszaigazolás nélkül is láthatók az ismerős ismerősei, és az is, hogy mikor lépett be utoljára.

Az iWiW születésnapjait nagyszabású összejövetellel ünneplik a tagok.

Miért választottam ezen eszközöket, és hogyan tudnám ezeket hasznosítani?

A wikipédia felhasználása egyértelmű. Házi feladatok elkészítésénél a diákok egy helyen megtalálhatnak minden olyan információt, amit az adott témában első körben tudni lehet, illik. Felhasználhatják az ott közvetlenül megtalált anyagokat, illetve a szócikk tartalmazhat egyéb hivatkozásokat, amik alapján tovább kutakodhatnak, vagy utánanézhetnek a szócikk szerkesztéséhez felhasznált forrásoknak is. Így egyetlen egy oldalról kiindulva megismerhetnek egy egész témakört, (Zárójelben jegyezném meg: házi dolgozat elkészítésekor megengedhető, illetve kifejezetten elő is írható, hogy a diákok csapatban, egymással együttműködve dolgozzanak. Ennek a közös munkának egyik leghatékonyabb segítője lehet az általam részletesen nem bemutatott web 2.0-ás Google alkalmazás, a Google Docs - http://docs.google.com. Ez arra szolgál, hogy a felhasználók megoszthatják egymás közt az éppen létrehozott dokumentumot. Így, ha valamelyikük változtat a fájlon, majd elmenti, a többiek bejelentkezve ezt azonnal láthatják, nem kell tehát minden egyes szerkesztés és mentés után külön-külön, ennél lényegesen körülményesebb megoldásként (kör)e-maileket küldözgetni)

Az iWiW felhasználása sokkal prózaibb. Ez egyértelműen a diákok és a tanár közti iskolán kívüli kommunikációt segítheti. Az üzenőfalon sürgős információkat tehetünk közzé, amit a hallgatók (persze feltételezve, hogy állandóan a neten lógnak) azonnal láthatnak, megint csak megspórolva egy körülményes köre-mail összeállítását, vagy egy levelezőlista létrehozását, amit aztán persze jellegénél fogva lehet, hogy nem is mindenki néz „online”. Előnye még ennek az iWiW-es módszernek, hogy a csoport szinte teljesen spontán jön létre azáltal, hogy a tagok a regisztráció során automatikusan csatlakoznak hozzá, s az üzenetek automatikusan ezen csoport tagjaihoz jutnak el.

Újra itt

Úgy gondolom, egy kicsit elhanyagoltam a blogom írását, de meg van a megfelelő és megnyugtató magyarázat. Éppen az iskolai évkönyvet szerkesztem és nagyon tetszik, pláne, hogy tudom már használni rendesen a CorelDraw programot, amivel szerkeszteni kell, hogy a nyomda is könnyen és hamar elkezdje vele a munkát, és hamar legyen belőle kézzel fogható könyv. Arra az elhatározásra jutottam, hogy az idei évről szóló Évkönyvet, már most elkezdem szerkeszteni, hogy ne maradjon ki belőle semmi azért, mert a kollégák sem emlékezhetnek mindenre, hiszen sok dolog történik velünk a hetek folyamán és néha "elhavazunk".
/Talán idén még lesz hó is!/

Szóval most nem igazán volt időm, de bepótolom.

"Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik." /Albert Camus/

Együttműködés, kommunikáció

Amikor október közepén a többiekkel csatlakoztunk a kurzushoz, mindenki teljesen be volt sózva a sok újdonság láttán. Úgy gondolom, hogy a legtöbben nem töltünk ennyi időd a gép előtt és ez az eltelt egy hónap mindenkit függővé varázsolt. (Áprilisban, amikor vége lesz a tanfolyamnak, szerintem mindenki vakon fog gépelni és mozaikszavakban fogunk egymással beszélgetni .)

De kezdem az elején!

Október 21-én volt az első hozzászólásom az Agórán, ami egy bemutatkozás volt, és egyben az első feladat. Sok érdekes és különböző ember bemutatkozását olvashattuk mindannyian.
Október 30-án elérkezett a pillanat, és megnyitottam életem első blogját. Azóta már tudom, hogyan kell Webes ugrópontot létrehozni, mások naplóit elolvasni, hozzászólni, képet beilleszteni, tananyagelemet feltölteni.
A belépés jó időpontra esett, mert éppen a jól megérdemelt pihenésünket töltöttük, az őszi szünetet, így volt alkalmam és lehetőségem rengeteget foglalkozni a tananyagokkal, és mivel még mindig nincs netem otthon (novemberre ígérte a T-Home), próbáltam egy kicsit előre is olvasgatni.
http://www.tenegen.eu/tmoodle/mod/forum/discuss.php?d=32

Sajnos azóta úgy érzem, hogy egy hatalmas követ görgetek magam előtt, mert csak hétvégén tudom leginkább a feladatokat prezentálni, de azt is csak egy mobiltelefon segítségével, amit összekapcsolunk a számítógéppel, de hát ez meg nem olyan gyors. Szóval egyenlőre még szenvedek.

Próbálom a lehető legtöbbet megtenni. A videokonferenciánk nem egészen a kiírás szerint történt, mert sajnos eszközhiányban szenvedünk, de a Csoportfórumon megbeszélték a többiek a tapasztalataikat, amelyekhez én is hozzászóltam, bár egy nappal később és így vállaltam a csoportfeladat megszerkesztését. (köszönöm a dicséreteket a csajok részéről )
http://tutori-pecs.blogspot.com/2009/11/netgeneracio-tc01a03cs.html

Vizsgáltuk a tanulók kreativitását, internetezési szokásaikról írtunk egy tanulmányt a blogunkban, ami úgy gondolom senki számára nem okozott meglepetést, és a várt eredményeket kaptuk.
És álljon itt egy idézet leadott dolgozatomból:

"Mi a netgeneráció? kérdésre ezt válaszolta egyikük: „Igen, hallottam már róla. Mi vagyunk a netgeneráció, mivel ezen nőttünk fel és nem biztos hogy tudnánk internet kapcsolat nélkül élni.” Pedig az általam megkérdezettek közül éppen a fele tudja mi a netgeneráció kifejezés."

Netgenerációs csoportfeladat

Megszerkesztettem a lehetetlennek tűnő feladatot, azt hiszem egészen jól sikerült, és nem is kellett sok időt rászánnom. Gyorsan ment. És már el is érkeztünk a következő feladathoz.

Netgeneráció

Mi is az a Netgeneráció?

A leckék között található Ságvári Bence írása, ami hasznos információkkal egészíti ki a hét tapasztalatait. A közvélemény kutatásom eredménye nem igen tér el a tanulmányban írottaktól. Bár ezek az eredmények, amelyek szerepelnek, a mai rohanó világban már idejétmúlt statisztikának mondhatók. A tanulmányt ugyan 2009-ben írták, de a benne szereplő statisztikák többsége még 2006-ból és 2007-ből való. Az általam megkérdezett 16 lány, hasonló eredményt és statisztikát „produkált”, mint amit az összes válaszadó statisztikai diagramja mutat. Talán azért lett egy kicsit megnyugtatóbb az eredmény, mert azokat a lányokat kérdeztem meg, akik énekelnek az iskolai kórusban, így bíztam benne, hogy ők nem olyan függők.

Sikerült mind a négy évfolyamból válaszokat kapnom, de a válaszaik nem mutattak nagy különbséget, ami a korukat illeti. (A 9. évfolyamból 2 fő; a 10. évfolyamból 5 fő; a 11. évfolyamból 4 fő és 5 végzős is válaszolt.). Mindenkinek van otthon számítógépe és internet hozzáférése is. (Természetesen, hiszen a Mi a netgeneráció? kérdésre ezt válaszolta egyikük: „Igen, hallottam már róla. Mi vagyunk a netgeneráció, mivel ezen nőttünk fel és nem biztos hogy tudnánk internet kapcsolat nélkül élni.” Pedig az általam megkérdezettek közül éppen a fele tudja mi a netgeneráció kifejezés.)

A következő kérdés is igen fontos, mely szerint mennyit neteznek a mai fiatalok. Bár, az eredmény nem okozott meglepetést, hiszen úgy gondolom, ezt kérdés nélkül is mindenki tudja. RENGETEGET! 13 tanuló csak otthon netezik, míg 3 lány még az iskolában is használja a számítógépet.

De nézzük pontosan:

• Sajnos csak egy lány van, aki 1 óránál kevesebbet netezik
• Öten töltenek 1-2 órát a gépnél
• 2-4 órát interneteznek szintén öten
• 4-6 órát pedig hárman
• És ketten vannak, akik több mint 6 órát vannak bekapcsolva, otthon. (Mind a két lány a 10. évfolyamba jár. Ez azért rossz, mert a 10. évfolyam a kritikus a gimnazistáknál - ezt látom minden osztályban, és átéltem az elmúlt évben az osztályomnál is. Ekkor nagyon leengednek a tanulásban. Az érettségi még messze van, de már biztosítva érzik helyüket az iskolában, bekerültek, innen már semmi rossz nem jöhet.)

Szokásaik a neten való böngészésnél nem annyira térnek el, mindegyikőjüket ugyanaz érdekli:

A politika egyáltalán nem vonzza őket, hiszen még fiatalok hozzá, így egy jelölést sem kapott, a sport az összes megkérdezett diákhoz képest úgy gondolom azért ilyen alacsony százalékú, mert csak lányok válaszoltak.
A végeredményt is átnéztem éppen ezért, és a fiúk körében kedvelt a sport, míg a divat náluk nem igazán jön szóba.

A következő ábrán is hasonlít a végeredmény az összes válaszadó eredményéhez, megegyező az érdeklődési kör és mindenkit a zene érdekel, mert ingyen jutnak hozzá:

Az én fiatalkoromban, még nem volt mobiltelefon sem, de az alábbi ábra is jól mutatja, hogy a mai fiataloknak már az SMS sem elég, ők már MSN-en ismerkednek, de még használják az IWIW-et, a My Vip-et stb. is. (Uram, teremtőm! Micsoda mozaikszavak már megint. )

A Mire használod a netet? kérdésre egyértelmű válasz született. A legtöbben a zenehallgatást (94%)és a gyűjtőmunkát (82%) választották, de a letöltésre, filmnézésre és videók nézegetésre is elég sokan voksoltak. Tanulás közben a kiegészítő anyagok keresgélése kapta a legtöbb választ (76%), valamint a nyelvtanuláshoz (59%) és a wikipédián történő keresgéléshez (53%) használják még viszonylag sokan. Saját ügyek intézésénél a nyertes válasz a menetrend keresése (76%), az útvonaltervezés és a vásárlás egyaránt 47%-ot kapott. A játékokat tekintve a kedvenceikkel játszanak szívesen. Míg a közösségi oldalakat ismerősök keresésére, és a barátokkal való kapcsolattartásra használják

A csetelés számukra fontos, szórakoztató, kellemes időtöltés (mind a három eredmény 50% közelében mozog). Négyen vannak folyamatosan bekapcsolva, ketten vannak 2 óránál többet csetelés közben, 1-2 órát összesen 7 tanuló csetel, és azért akad három olyan leány is, aki megelégszik fél órával is. (Ritka, mint a fehér holló.)

Ez a diagram azt mutatja, hogy többek már meg tudják különböztetni a számukra ártó információkat, és meglepő számomra, hogy a szülők felelősségét is bejelölte egy valaki. (de ez jó jel, hogy még számít valamit a szülő szava egy 11-es diáknak.)

"Letölteni mindent" a mai generáció jelszava, hiszen az internet erre van kitalálva, arról szól, hogy mindenhez hozzá lehessen jutni.

Az alábbi diagramból azért az is kiderül, hogy még szükség van a pedagógusra is – még jó - , aki a könyvben lévő tananyagok mellé egy-két érdekes kiegészítést tud adni a diákoknak, de csak a netről nem igazán szeretnének tanulni. (Ezt én is megértem, így, ennyi olvasnivalóval a feladatok között. )

És a feladatunk utolsó kérdésére, mely szerint: Hogyan lehetne az internetezésre fordított energiát az iskolában hasznosítani? Vannak erre eszközeink, módszereink, ötleteink? Úgy gondolom, sajnos ez a jövő zenéje. A diákok egyre inkább a délutánt várják, semmi plusz feladatot nem vállalnak szívesen, csak valami jutalomért, ötösért, dicséretért. Sietnek haza a személytelen, közvetett kapcsolattartáshoz, a billentyűzethez, és a bezárt ajtók mögött ki tudja, melyiküknek vannak olyan problémái, amelyeken egy korabeli, nagyon jó barát sem tud segíteni. Amíg nem kérnek másoktól segítséget, nem férhetünk hozzá a féltett légkörükhöz.

És már itt a hét vége

Hát megint eltelt egy hét, és nem jutott semmire idő. Pedig hol van még a téli szünet? Sajnos nem leszek internet közelében a hét végén, mert a szolgáltató még kéreti magát és majd csak 2 hét múlva lesz belőle valami. Talán a mobilomon tudok netezni, de hát az meg nem olyan gyors, és elég macerás , de megpróbálok minden tőlem telhetőt.
Közben gondolkodom a netgeneráción és összeállítom a tapasztalataimat, amit nár eddig megszereztem, és a tanulókkal megbeszéltem. Várom az eredményt, a kérdőívvel kapcsolatban. olvastam, hogy talán ma délután meglesz, vagy mégsem? Ez a legújabb info, hogy nem :(, mert a rendszer erre képtelen. Egy kis utánajárás kellene tőlünk, hogy a feldolgozott 540 válaszból kikeressük a mienkét. Ez is sok időt venne el úgy gondolom és én ezért szerkesztettem át az egész kérdőívet egy oldalra, hogy lapon beviszem az osztályomba, de azt mondták így nem tudják feldolgozni az adatokat. Én így mégsem az osztályomat kérdeztem, hanem az iskolai kórusban éneklő lányokat, mert be tudtam őket vinni az informatika terembe, hogy gépen csinálják meg a válaszadást.
Na mindegy, majd kutakodunk, és meglátjuk. Jó lett volna, ha személyre szabva meg tudtuk volna nézni, mert ezért dolgoztunk azokkal a gyerekekkel, akiket ismerünk egy kicsit jobban.


Úgy gondolom, még ez is szinesítheti az eredményt, hogy azok a diákok milyen szokásokkal bírnak, akik egy kicsit máég művészlelkek is.

Még mindíg az ötödik napomon

Megnéztem a heti teendőket, és úgy gondoltam, hogy mindent megcsinálok lépésről-lépésre. Tehát az első feladat elvégezve még szombaton, a következtetést pedig már le is írtam.
A második heti kérdéssort is kitöltöttem, az eredmény? Hát van még mit javítani rajta!
És a leckék végi aprók....

Az ötödik bejegyzésem

A tegnapi napom nem úgy sikerült, ahogy terveztem, így csak egy hozzászólásra futotta az Agórán az időmből. Este meg már nem voltam internet közrlében, így most a lukasórámban tudom csinálni a ránk bízott feladatokat. Remélem hamarosan hívnak a T-Home-tól, hogy jönnek, és bekötik a netet. Lényegesen egyszerűbb lesz, ha nem az iskolában kell a gépre várni, vagy estig itt maradni. Mert a feladat, az feladat, azt csinálni kell.

Az első nap az iskolában a szünet után és minden kolléga Tenegen lázban él, így a szünetekben is ez a téma, ki, hogyan, mit csinált, mit olvasott. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek egy nyáriszünet utáni élménybeszámoló közepén, csak rövidebb ideig voltunk távol egymástól, de az egy hét így is igen sok információval tett minket gazdagabbá.
Hála Istennek az időjárás is kegyes volt hozzánk, bár a sok idő, amit a feladatok olvasásával töltöttem, nem nagyon hagyott időt a természetben sétálni, de volt egy-két kikapcsolódást elősegítő pillanatom is az egy hét alatt. Utaztam ide és oda, rokonok meglátogatása, szóval, amire a pedagógusnak csak a szünetekben van ideje. (Pedig csak letanítjuk a heti 22 órát és utána időmilliomosok vagyunk - mondja a közvélemény, aki nem pedagógus). Csináltam egy pár fotót is, ami nem meglepő, úgy gondolom.


Csináltam még babafotókat is, de sajnos nincsenek nálam a képek, így nem tudlak benneteket elkápráztatni a gyönyörű lánykákkal. És a szülőket sem kérdeztem meg, hogy megmutathatom- e őket a nyilvánosságnak. Így maradnak a természetfotók.




Mint írtam a bemutatkozásomban, mindent fotózok, ami érdekes, és nem szokványos.


De térjün rá a heti feladatokra. Van egy - két dolog, ami egy kicsit nehéz a számomra, a tanfolyammal kapcsolatban, hogy sok szöveg és honlap csak angol nyelven van fennt, és én nem tudok egyáltalán angolul:

pl: Látogasd meg a http://www.ziizo.com oldalt! Mit gondolsz, jó lenne itthon is kialakítani egy ilyen szolgáltatást? Részt vennél? Vállalnál tanítványokat a neten? Írj erről néhány sort a tanulási naplódban! Ha nem értem, hogyan írjak?
Ami magyar nyelvű, azt természetesen elolvasom, de így nagyon nehéz.
A másik a Creatíve Commons, hát igen, ez magyarul annyit jelent: Kreatív közjavak, de az oldal szintén angol nyelvű, így megintcsak nem értem. De a magyar védjegy tetszik:

"Jelö̈ld meg! Ne add el! Ne változtasd! 2.5 Magyarország"

Anyagilag is és erkölcsileg is nagy gondot jelenthet az illegálisan letöltött, átalakított anyag, amit a netről szerzünk meg, és ez nem jó.

A harmadik napon

Egy új napra ébredtem, és olvasgattam a feladataink között. A tutorunk felhívására megcsináltam az első heti tudásszintmérőt, így két hét elteltével. Hát meglepő volt a különbség. Majdnem minden kérdésre "kénytelen voltam" 5 pontot adni magamnak. Még egy-két dolog van, amit jobban meg kell ismernem, de azt hiszem, nekem már ez is nagy öröm és előrelépés.

Azt gondolom, hogy minden kollégámmal együtt számtalan új információ birtokába juthatunk a tanfolyam által, és tényleg mindenki mérje fel a fejlődését, megéri.

Megtaláltam a játékokat is, és nagyon megtetszett egy grafika, ami egy hozzám illő kép, úgy gondolom.

Második napom

Második napom a blogomban!

Tegnap sikerült befejeznem az első, határidős feladatomat. Kicsit furcsa még nekem ez, hogy ide is írok, oda is írok, itt is olvasok és ott is olvasok. Az pedagógus is olyan, mint a jó pap, hiszen holtig tanulunk, hogy felvegyük a versenyt egymással és a diákjainkkal az interent adta lehetőségek tárházában.
Használjuk ki a kreativitásunkat, amit Ken Robinson előadásában is hallhattunk. A videó 2006-ból való, de egy-két fogalommal még így 3 év elteltével sem vagyok tisztában. Ami viszont nagyon megfogott az előadásából, hogy hihetetlen közvetlen stílusban és lazán vet fel egy igenis nagy problémát, és nagyon jó példákkal teszi ezt. /Gondolok itt Shakespeare-re; vagy Picasso mottójára, mely szerint „minden gyermek művésznek születik”; vagy akis táncos lánykára, akire azt mondták tanárai, hogy hiperaktív/.

Ez a probléma napjainkban is él. A diákok nem tudnak viselkedni az órán, és azt mondjuk mi pedagógusok, hogy rosszak, de ki tudja, lehet, hogy ők is táncosok lehetnek, mint az a kislány.

Hiányzik a tanárokból és a gyerekből is a megfelelő intelligencia, ami Ken Robinson szerint szerteágazó; dinamikus; különböző. Sok minden hiányzik ahhoz, hogy egy jó kapcsolat alakuljon ki a tanár és a diák között. A tanár nem elég nyitott a gyerekek felé, a diákok pedig teljesen elzárkóznak a tanáraik előtt. Talán az otthoni légkör okozza ezt a problémát, mert sok szülő nem tud kellően foglalkozni a saját gyermekével, így egy idő után a gyerekek hátsó szándékokat keresnek a mögött, ha egy tanár a problémái felől érdeklődik. Ez valamilyen szinten a számítógép, és a chat elterjedésének „köszönhető”. Nem tudnak egy kerek mondatot kinyögni, mert csak mozaikszavakban válaszolnak egymásnak.

Kifejezetten tetszett a művészet megemlítése, mert én is egy ilyen tárgyat tanítok, és bár Kodály Zoltán országában élünk, a gyerekek mégsem tudnak szolmizálni, énekelni, és nem sorolom, mit nem tanítanak meg nekik az idő rövidségére való tekintettel. Tény, hogy heti egy órában nagyon kevés az a tananyag, amit meg lehet tanítani, főleg akkor, ha a még érdekességeket is be akarunk csempészni, és megvan a kötelezően elvégezendő tematika is, és a tantárgyak hierarchiája is, mely szerint, a matematika a csúcson áll alatta a nyelvek, bölcsészet és végül a művészetek. Úgy gondolom és remélem, hogy az e-learning segítségével ez sikerülhet.

Ahogyan Ken Robinson is fogalmazott:

„A probléma: művésznek és kreatívnak maradni, miközben felnövünk. Ő azonban hiszi, hogy nem felnövünk a kreativitáshoz, hanem kinövünk belőle, kioktatnak belőle.”

első belépésem

Most írok először, és még nagyon új ez az egész, de majd lassan belejövök. Gondolom minden új dolog nehezen indul, és nem csak nekem, hanem másnak is.